Amszterdami hangulat Budapesten – An Amsterdam-style Pub

Ritkán adatik meg egy lakberendezőnek, hogy munkáját ne csak megbízója családja és szűk baráti köre láthassa, hanem százak/ezrek, akár naponta is – éveken át. Egy vendéglátó hely tervezése és létrehozása pedig ezen utóbbiak közé tartozik.
2012 március 15.-re megnyílt Budapest legújabb chat bárja: a RiZSA DVÁ. Őt mutatom most be pár (amatőr) fényképpel – remélve, hogy hamarosan profi fotókkal is szolgálhatok…

Egy étterem/kávézó, vagy más vállalkozás alapon működő közösségi térnél két dolog szokott hiányozni már a belső tér tervezésének megkezdése előtt: 1. pénz, 2. idő.

A pénz:
Mint tudjuk dekorációra semmi pénz nem elég, ám a szűkre szabott költségvetés ez esetben inspirálólag hatott ránk. A megbízóink adott keretösszeggel indultak neki a projektnek, és ennek túllépése nem az enteriőr tervezők hibájából történt. Sokkal többet vitt el a gépészet és egyéb – a vendéglátó helyeknél megkövetelt – szabványoknak való megfelelés.

Az idő:
Mivel a beinvesztált pénzt mihamarabb szeretné látni a tulajdonos, ezért nincs idő sokáig polírozni egy tervet, amint lehet bele kell vágni a megvalósításba, kivitelezésbe. Ezért egyes dolgok szinte menet közben terveződtek – bár be kell valljam, az eredeti ötlet és alap-koncepció szinte maradéktalanul megvalósult. Aminek mi az enteriőr tervezői éppúgy öröltünk, mint a chat bár/presszó tulajdonosai…

A projekt:
Az első megkeresést még karácsony előtt kaptuk, ám januárra már készen áltak a vázlatok és megindulhatott a bontás (ami nagyon rá is fért az eredeti ingatlanra). A „kicsomagolás” során meglepő felfedezésekre bukkantunk. Itt, most nem a szokásos meglepetésekre gondolok a víz-, gáz-, vagy elektromos hálózat falban rejtőző részét illetőleg, hanem arra, hogy egy komplett freskót találtunk a lehámozott tapéta alatt. Sajnos terveink eddigre már készen voltak (amin a fali hangszigetelés szükségessége miatt sem lehetett már változtatni), különben lehet, hogy a Rizsa Dva mai képe máshogy nézett volna ki…

A falfreskón egy vasútállomás kézzel festett képe. Gyönyörű, részletes, élethű, és igen megkapó hangulatú munka – ami visszabújtattunk a gipszkarton álfalak mögé… (újabb csipkerózsika álomba küldve).

Mivel a RiZSA DVA 2012 március 15.-ére megnyílt, könnyen kiszámolható, hogy kb. 3 hónapunk (beleértve a karácsonyt és szilveszert is) volt összesen a tervezésre és kivitelezésre. Ez pedig – különösen vendéglátó helységnél – nem túl sok.
Sok segítséget jelentett, hogy a kivitelezést levezénylő fiatalember már jártas volt vendéglátos berkekben, így a szabványok, önkormányzati és ÁNTSZ engedélyeknek való megfelelés biztosított volt. Nekünk „csak” a belsőt, az enteriőrt kellet kitalálnunk – és megvalósítanunk – azaz azt a hangulatot, ami a javarészt egyetemisták által felkapott chat bárt „eladja” és folyamatosan megtölti emberekkel.

A kiinduláskor ramaty – és erősen avitt – állapotban levő terekről látszott, hogy értő kezekkel hozzányúlva „békakirály” szerű átváltozás várható. Ezt mutatom be az alábbi fotókon.

A forgalmas belvárosi utcára nyíló RiZSA DVA két szintje alatt meghúzódik egy pincehelység is.
Az enteriőrök kialakításánál figyelembe vettük a chat bár két alapvetően eltérő funkcióját, így jött létre a kávézó/söröző/borozó és beszélgetős rész (a földszint és a galéria), és a bulizós koncert/diszkó/meccsnéző pinceklub.
Mindkettőn erősen érződik az iparias, „loftos” hatás, amit a robosztus gépészet és légtechnika csövei következtében adott volt.
Ebbe álmodtunk bele egy olyan enteriőrt, ami a hagyományos (és az előző évtizedre jellemző) hazai romkocsmáktól eltérő, és megállja a helyét Budapesten éppúgy, mint Amszterdamban, Párizsban, vagy akár New York-ban is.

Az otthonosságot olcsó, ám annál „ütősebb” ötletekkel és rendegeteg filléres bútorral oldottuk meg. A lomtalanításokból, vateráról és ecseridől származó bútorokat felújítottuk, átkárpitoztuk és adtunk nekik egy újabb esélyt. Már csak egy kis idő kell, hogy újra kissé megkopjanak, és beérjenek – most még nagyon új, ám már így is nagyon barátságos és hivogató a kávéházi rész. A fő funkciót – hogy beszélgetni beülhessen ide egy ital vagy kávé mellé bárki – maximálisan teljesíti.
Más volt a helyzet a pincében. Egy erősen lelakott, korábban bútorraktárként is funkcináló teret varázsoltunk át igazi pinceklubbá.
A feladat itt is „3-in-1” szerű volt. A tulajdonosok kérésére meccs/sport közvetítések nézésére, diszkó/tánc funkciókra, és koncert teremként egyszerre alkalmasnak kellett lennie a pincének. Mindezt úgy, hogy a régi, belvárosi ház falait érintetlenül kellett hagynunk.
(Na jó, csaltam: egy alapos hangszigetelést azért kapott, hiszen a fal másik oldalán a szomszédban lakások vannak.)

Különleges és egyedi fekete/fehér csíkos padló, a szines üvegszínpad (ami a zene ritmusára világít) – kényelmes, klubbos retro bútorokkal.
A fekete falakon kézzel festett Michael Jackson (pop), a Blues Brothers (jazz és blues), Slash a Guns n’Roses gitárosa (rock), és a tükörre maratott táncos sziluettek (diszkó) adják meg a különböző zenei hangulathoz a vizuális aláfestést.
Mindez a villódzó színes fényekben és az UV-világításban nagyon éteri, és igazán „night club”-bos.
Itt csak akkor van vége a bulinak, ha záróra van…

A mindhárom szintet kiszolgáló mellékhelységekben is a fiatalos és merész, ám könnyen tisztantartható formák kaptak elsődleges szerepet. A fiú/lány mosdók fekete/fehér színpárosítású, ám ltérő hangulatú enteriőrt kaptak.

Utóirat:
Alig egy évvel a RiZSA DVÁ megnyitása után, a 2013 február 15.-én megtartott az „ÉV LAKBERENDEZŐJE” pályázat eredményhírdetésén párosunkat, a neves (és szigorú) építészekből és belsőépítészekből álló szakmai zsűri megválasztotta az „ÉV LAKBERENDEZŐ TEAMJE -2012” cím birtokosának.
Vagyis nyertünk!
Méghozzá pont a RiZSA DVÁ projekttel…

A szakmai zsűri értékelése:
„Budapest Belvárosának közepén, a régi történeti városrész egy szegmensében helyezkedik el az az épület, amelynek földszintjén a pályamű bemutatott területe található.
A RiZSA névre hallgató bár belső kialakítása, a szándékosa rendezett rendetlenség látványának érzete, tökéletesen megfelel korunk hasonló jellegű szórakozóhelyei elvárásainak, és ez nem „rizsa”…

A Bizottság átérezte, hogy a szűk területen, a különböző funkcióknak és igényeknek nem könnyű megfelelni, és azt is, hogy a különböző bútorcsoportok különböző helyeken más-más hangulatot kívánnak teremteni. Jól párosul a kialakult megoldásban a színek, formák kontrasztos, időnként ellentmondásos egysége a fényekkel. A pályázók rafinált esetlegességgel a falakat is teleaggatták mindenféle díszítéssel, a retrotól a XXI.századig, de ebben az esetben ez így van jól!

A Bizottság megértette és értékelte a Pályázók törekvését egy olyan belső kialakításának igényére, amelyben az ide betérők gátlástalanul jól érzik magukat. Mindezeket figyelembe véve, a Bizottság úgy döntött, hogy az 53. bírálati sorszámú pályaművet Az Év Lakberendező Team-je 2012 cím viselésére méltónak találja.
Budapest, 2013 február 15.

A Bíráló Bizottság nevében:
Bálint Imre DLA
Ybl-díjas építész”